A zenekar

Fehérvári Attila - basszusgitár, vokál Kalmus Felicián - elektromos cselló Dely Domonkos - vokál, perka Markó Ádám - dob Galambos Zoltán - billentyű, vokál Fehérvári Attila basszusgitár, vokál Bár a zene már egészen korán tetszett neki, hangszert csak 13 évesen vett a kezébe édesapja hatására, aki „gitáron énekelt”. Másfél év koca-gitározás után - egy baráti felkérésnek engedve - basszusgitárra váltott, és úgy maradt. Eleinte magántanárok (Herr Attila, Szappanos Gyuri) próbálták az ifjonti szertelenséget helyes mederbe terelni, később – 2 éven át - a Pomázi Zeneiskola berkein belül Frey György vállát nyomta ez a teher. Ez idő alatt végezte el az Oktopus Hangtechnikai Szakiskolát. 1999-ben, 21-éves fejjel bejutott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 2004-ben lediplomázott jazz-basszusgitár előadóművész és tanár szakon. A főtárgy tanára Lattmann Béla volt. Eddigi pályafutását áttekintve stílusok egész kavalkádját követhetjük nyomon. A következő produkciókban fordult elő ez idáig: Black-Out, Gáspár Laci, Kozma Orsi, Headline Band, Collective Quartett, Váczi Eszter és a Szörp stb. Helyettesként látható (vagy volt látható) - többek között - Charlie, 9:30 Collective, Freestyle Chamber Orchestra; Rúzsa Magdi, Oláh Ibolya, Berki Tamás, Lola, Tóth Gabi koncerteken. Kalmus Felicián elektromos cselló Budapesten születtem még a múlt évezredben. Édesapám – nagy örömömre – rendszeresen magával vitt az Express Együttes koncertjeire. Miután a koncerteken a színpad mögött velük szinkronban tollrepülésig püföltem a párnámat a dobostól, Debreceni Csabától kapott verőkkel, élt a gyanúperrel, mégiscsak el kéne vinni a kölköt valami zenére taníttatni. Annak ellenére, hogy az óvodában megállapították, némi mozgáskoordinációs problémám van, elvitt a zeneiskolai felvételire. Itt picit beugratós volt, mert megkérdezték milyen hangszeren szeretnék játszani, én mondtam dobolni, a végén pedig egy cselló került a kezembe. Így kezdtem tanulmányaimat Fábián Klára tanárnőnél, aki olyan lelkesedéssel, odaadással és szakmai tudással tanított, hogy példaképül szolgálhatna sokak számára. Első „szólókoncertemre” a Németvölgyi úti oviban került sor, egy „Kiskarácsony, nagykarácsony” önállóan történő interpretálásával. A későbbi versenyhelyezéseknek köszönhetően több rádiófelvétel lehetőséget is kaptam. Sikeres középiskolai felvételik után választhattam: tradíciók, vagy újdonságok. Az utóbbi mellett döntöttem, amikor a Szent István Konzervatóriumot választottam. Agilis igazgatónknak köszönhetően olyan intézményben tanulhattunk, ahol az akkori időkhöz mérten technikailag is mindenünk megvolt a minőségi tanuláshoz. Akkor egyedülállónak számított a közismereti tárgyak között tanított hangtechnika óra és kettő profi stúdió állt rendelkezésre a témában elmélyülni vágyóknak. Számomra ez igazi homokozó volt :) Érettségi után jött a „nagybetűs” élet. Először a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola hangtechnika szakos képzésére jártam, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Ekkor már saját szerzeményekkel is szerveztem koncerteket, melyek már korántsem tartották a klasszikus zenei határokat. Tagja voltam a gyereke által nagyon kedvelt Alma zenekarnak, Érsek Lillával megalakítottuk a Life együttest. Örömmel játszottam kortárs műveket is, melyekből egy igazi gyöngyszemet – Witthinger Róbert: Giro Panorama c. művét – a németországi Südwestfunk is felvett és sugárzott. Diploma után Lilla „disszidált”, én pedig kicsit összezuhantam. Sajnos egy-két tanárom hozzá(m)állása is azt a hitet keltette bennem, hogy nem érdemes tovább zenélnem. Egy műholdon sugárzó magánrádióban dolgoztam először hangtechnikusként, majd műszaki vezetőként. Később még merészebb döntéssel egy nemzetközi cég alkalmazottja lettem. Hangszeremről a port 2007-ben Kálloy Molnár Péter első lemeze fújta le. Az abban való részvétel és az azt követő koncertek sok örömet adtak. Péter egy kiváló művész, jó vele együtt dolgozni. Egy régi vágyam teljesült, mikor Nagy János 2008-ban meghívott a Free Style Chamber Orchestra-ba. Hrutka Róberttel szintén ezévben ismerkedtem meg Péter lemezbemutató koncertjén. Mikor az új együttesbe meghívott, nagy megtiszteltetésnek vettem. www.kalmusic.eu Dely Domonkos vokál, perka 1981-ben születtem. Édesapám és édesanyám is zenélt. Édesapám trombitatanár, ma zeneiskolai igazgató. Valószínűleg ezek a szálak vezettek a zene szeretetéhez. Általános iskolás koromban zongorázni, majd dobolni tanultam. Botond Gyula és Martonosi György ütőtanáraim kezei alatt döntöttem el, hogy zenész leszek.  Igen sokat köszönhetek általános iskolai és gimnáziumi énektanáraimnak is. Az ő szárnyuk alatt közel 13 éve, folyamatosan énekeltem különböző kórusokban. Mint dobos, próbálkoztam több zenekarban ( A kert, Rázene fúvószenekar, Szent László Gimnázium zenei stúdiója stb…) Ezek közül van, ahol a mai napig játszom. Énekelni az ifjú zenebarátok kórusában énekelek, Ugrin Gábor vezetésével.  Jamie és Robi zenekarában 2002. áprilisától, 2008. novemberéig játszottam.  Megalakítottuk barátaimmal a Miez Gomez együttest, ahol latinos muzsikát játszunk akusztikus gitárokon és ütőhangszereken, de sajnos kevés koncert van. 2002-ben részt vettem Ákos Andante turnéján, ahol sokat tanultam ezt is, azt is. Ugyanebben az évben vokáloztam a Megasztár lemezen. 2003-ban és 2004-ben három lemez jelent meg ahol közreműködtem:: Jamie Winchester és Hrutka Róbert: Wood and Strings Ákos: Andante Ákos: Az utolsó hangos dal Valamint szereztem két polgári szakmát, miszerint gyógyszertári asszisztens és gyógyászati segédeszközök forgalmazója vagyok! Néha-néha még dolgozom is egy kedves patikában, amit szívesen csinálok! A tanulást most is folytatom, szintén az egészségügyben. Egy álmom sajnos még nem teljesült. Szeretnék venni egy raliautót és amatőr versenyeken elindulni, de eddig még nem jött össze. Persze lennék én színész vagy vadakat terelő juhász, de már így is nagyon szeretem ezt a földi életet! Markó Ádám dob 1982 január 26-án Budapesten, muzsikus családban született. Édesapja és Édesanyja is komolyzenészek, ezért gyermekkorától központi szerepet játszott életében a zene. 4 éves korától elkezdett zenére"ütögetni", már akkor elhatározta, hogy ezzel szeretne foglalkozni életében. 1988-1996-ig tanult Balázs Oszkár, majd Kovács Tibor növendékeként a Budapesti Aelia Sabina zeneiskolában ahol elöbb a klasszikus, majd késöbb a modernebb műfajokkal ismerkedett meg. 1996 őszén felvételt nyert Nesztor Ivánhoz és 2001-ig nála tanult. Itt kezdett el komolyabban foglakozni a jazz zenével, az improvizációval és hogy hogyan kell a zenében dobosként gondolkodni. 2001-ben felvették a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol 2006 júniusában végzett. Rengeteget köszönhet minden téren ennek az iskolának, itt került bele a zenei élet vérkeringésbe. Tanárai Sramkó János, Solti János, Jávori Vilmos, Babos Gyula, Tóth János Rudolf voltak. 2004-ben megalapítják zongorista barátjával Cséry Zoltánnal a *Special Providence* formációt, mely mára már a hazai modern jazz egyik meghatározó csapata lett. Eddig 2 lemeze jelent meg a zenekarnak,  felléptek már Angliában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában is, lemezeik 15 országban jelentek meg. 2008 -ban myspace-en megismerkedett David Kollar szlovák gitárossal és triót alapítanak, mellyel koncerteztek már Görögországban, Bulgáriában, Angliában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is. Közreműködik még számos hazai pop-rock produkciókban session zenészként. (Ganxta Zolee és Kartel, Miller Zoltán, Szűcs Gabi stb. ) Élete a zene, célja ezt szolgálni a legmagasabb színvonalon. Galambos Zoltán billentyű, vokál 1967. március 15.-én születtem, ebből logikusan következik, hogy oly öreg vagyok, hogy már a hamut is kamunak mondom, tehát lehet, hogy nem emlékszem mindenre tisztán, ami velem történt. Már óvodás koromban kiütközött ferde hajlamom a zene iránt, és nem átallottam játék-zongorámon lekísérni a csoportot egy ünnepélyen. Ezen felbuzdulva édesanyám arra gondolt, hogy zeneiskolába kellene engem járatnia, s mivel ezzel egyidőben hirdettek felvételt a Magyar Rádió Zeneiskolájában működő gyermekkórusba, hamarosan Botka Valéria és Csányi László vezénylete alatt volt tilos fagyiznom nyolc évig. Ingyenes zeneoktatás, kóruspróbák, fellépések a Zeneakadémián, stb. Az általános iskola elvégzésekor ugyan felajánlották, hogy felvételi nélkül folytathatnám tanulmányaimat a Konzervatóriumban, de én akkor már szerettem volna egy jót fagyizni végre, úgyhogy a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kötöttem ki. A '80-as években a KISZ volt a "trendy" és - bár nem voltam tagja - tanáraim beneveztek egy tehetségkutató versenyre, ahol saját szerzeményeim zongorázásával elhoztam az első díjat. Kaptam egy szép gyertyatartót és sok szép emléket. Ez annak a folyamatnak a része volt, mely során újra igényem támadt önmagam kifejezésére, és mélységesen bántam, hogy a nyolcadik után nem mentem a Konzira… Gimi után dolgoztam egy évet egy kimondhatatlan nevű cégnél, ami megerősítette bennem azt a vágyat, hogy a zenészek léha és önpusztító életét kívánjam élni, ezért a következő évben felvételiztem a Konzervatórium jazz-zongora szakára. Felvettek, de nem csináltam végig, mert időközben rájöttem, hogy nem akarok - és nem is tudnék - jazz zongorista lenni. Mindez '87. körül történt, amikor bekerültem a "szakmába", mert Szigeti Ferenc billentyűst keresett a KÄNGURU együttesbe, és ezt természetesen nem nézték jó szemmel a jazz iskolában. De már késő volt minden: vérszemet kaptam és egy év múlva megalapítottam saját rock csapatomat JAM néven. Szakadt farmer, bőrdzseki, hosszú haj, csajozás, sok fellépés a BIKINI előzenekaraként. Felgyorsultak az események, és már ki is rúgtak a suliból. A következő időszakot kizárólag az töltötte ki, hogy minél jobban megismerjem a hazai pop életet. Rengeteg koncert, stúdiózás, lemezek hangszerelése, melyeket csak címszavakban említek meg, bár életem meghatározó élményei voltak: • MORALISA ( női rock banda ) lemezének hangszerelése • Lerch István koncertjeinek másod billentyűs szerepe ( Hrutka Robival!!) Persze a JAM közben feloszlott és később újabb zenekar összehozásának veszélye fenyegetett. Ebből született a DAMA, Magyar Hajnival, akit korábban a MORALISA énekesnőjeként ismertem meg. Tanulmányaimat is folytattam, valamikor '90 körül felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-zeneszerzés szakára. Ezt sikerült elvégeznem és 1994-ben (azt hiszem) lediplomáztam. Itt mindenféleképpen meg kell említenem néhány tanárom nevét akik sok értékkel ajándékoztak meg… Faragó Béla. Ő volt a zeneszerzés tanárom, elképesztő információt gyűjthettem össze tőle a zeneszerzés alapelveiről. Barabás Árpád. Egy évig helyettesítette Bélát, nem volt olyan szigorú, de az összhangzattan könyvet 60 perc alatt el tudta magyarázni mindenki számára érthető módon. Gonda János. Nem rajongott érte az ifjúság, annál is inkább, mert ő volt az iskola igazgatója, de én sok mindenért hálás vagyok neki… Babos Gyula. Na, ő nem tanított, de a büfében sokat beszélgettünk a zenéről, meg a szakmáról. A mai napig elkísérnek a nagy mondásai. Binder Károly. Nem én voltam a legjobb tanulója, és lehet, hogy nem ő a legjobb pedagógus, de azt szerettem az óráiban, hogy felnőtt emberként kezelt, és ha nem volt kedvem készülni, akkor egy jót beszélgettünk, vagy zongorázott… Borbély Mihály, Gőz László. Óriási tanárok… Emellett sikerült a szakmai életemet is ápolgatni, és nagyon sok lemezen és koncerten közreműködni. Megint csak címszavakban, ami eszembe jut: • KID ( A Jamie hívott ) • Mester és Tanítványai ( koncert zenekar ) • Delhusa Gjon ( hangszerelés: Rossz pénz című albumon ) • Zorán ( BS buli vokál ) • Presser Gábor ( valamelyik lemezén vokáloztam ) Rengeteg olyan dolog került a tarisznyámba, amivel életem végéig kitartok. A főiskolai évek alatt a nagy beszélgetések Babos Gyulával a büfében, korábban Szakcsi Lakataos Béla zongoraórái, később az az élmény, amikor a nagy öregekkel egy színpadon álltam, szinte mindegyik stúdióban dolgoztam, és szinte minden hazai színpadot ismerek. Ám mindezeket összevetve, nem voltam elégedett az anyagi helyzetemmel és ez csak azért fontos, mert ekkor jött Kozso - és már előre szeretnék valami mentséget találni a következő 6 évre-. Szóval jött, és beszélt, én elhittem és elkezdtem vele dolgozni. Tulajdonképpen büszke lehetnék rá, mert számos arany- és platinalmez hangszerelője és hangmérnöke voltam ebben az időszakban és az anyagi dolgok is helyre kerültek, de ezt inkább majd 90 évesen fogom értékelni. Ha megérem azért, ha nem, azért… Közben persze volt minden más: • Roy és Ádám ( mindkét lemezén ) • Manhattan V ( lemezén és turnén ) • No smoking • Cotton Club Singers ( Casino ) • Császár Előd ( turné ) • Orsi ( egy-két dal ) • Syl ( egy-két dal ) • 4U • Arany Zsiráf díj ( ezt vissza kellett adnom, mert a Roy és Ádám második lemezén nyújtott hangmérnöki munkámért kaptam, de úgy gondoltam, hogy ez tévedés, mert az rosszul szól. ) Harmadik és lehet, hogy utolsó saját zenekarom az AKT volt, amit Kozsó adott ki, de erről sokat nem mondanék, mert betelne a WEB oldal. Lényeg, hogy nagyon szerettem és fontos volt. Az összes eddigi élményem túldimenzionálása csak arról szólt, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon az a kijelentésem, miszerint a "JamieRobi" zenekart életem csúcspontjának tekintem. Semmiképpen nem szeretném a dolgot túllihegni, mert az gyanús is lenne pont ezen a helyen, de ez a társaság zeneileg, emberileg és mentálisan is úgy jött össze, mint egy puzzle játék, és azt gondolom, hogy erre a szerzőpárosra nagy dolgok várnak még, és ha nem így lesz, AZ NEM ÉR!!! Na tessék, most meg új web oldal készül, és megint írnom kell valamit. A story a „NEM ÉR!!!”-től úgy folytatódik, hogy időközben összehoztam egy céget saját stúdióval, kiadói jogokkal, meg minden ilyesmivel, ami ilyenkor szükségeltetik. Na persze nem egyedül, mert annyi pénzt az életemben nem fogok keresni, amennyi egy ilyen tevékenységhez kell. Eleinte két társam volt, egy jó, és egy rossz. (Én vagyok a csúf…) A rossztól éppen most próbálunk megszabadulni, a jó pedig egy régi barátság, Teravágimov Pál (egyszerűbben: Tera) személyében, aki ráadásul nagyon szép szövegeket is tud írni… Az én önéletrajzom nagyrészt e cég keretein belül folytatódik. Első vállalkozásunk egy színészlemez volt „Így énekelünk mi” címmel, ami arany lett, tehát kezdésnek nem rossz… Ez teljes mértékben a Szubjektív Stúdió (ez a cég neve) saját gyermeke, én írtam a dalokat, és a társaim a szövegeket, a mi stúdiónkban készültek a felvételek, mi adtuk ki, stb. 11 színész énekel egy-egy dalt rajta, mindenki a saját stílusában. (Stohl, Kamarás, Szabó Győző, Szervét, meg ilyen ismeretlenek…) Ezután részt vettem a Club 54 lemezen, mint hangmérnök, és vokalista, majd nem tudom hány év után ismét felbukant Delhusa Gjoni (most másképp írja a nevét… változnak az idők… de én már nem tudom követni). Meghangszereltem a dalait, és ez is a mi stúdiónkban készült. Szerintem lehetett volna jobb is, de ezt döntse el az utókor…